BEFELÉ
Ha kutatok magamban,
derengés vagyok.
Majdnem áttetsző,
formátlan homály.
A terhem, persze megmarad,
ráncokba vésve őriz
szétfoszló titkokat,
a súly mássága saját is;
sorsokra gyűrt, foltozott ruha.
És szélére, mint kulimász ragad
mindaz, ami hű vagy mostoha.
Végül nem szorít ez sem,
csak a lüktető vákuumok,
gazdátlan dimenziókba szórva,
hol a valótlant színekre bontva
sodródom a semmiségben,
s a befelé nyíló messzeségben,
átvágok a lakatlan tereken,
míg súlytalan nem leszek.
Úttalan vándor. Otthonos idegen.
/Marcellus Hesperus/