
ÁTJÁRÓ
Lomha lett az olvadó idő,
és sűrűbb a fény,
mint bármi más. A víznek
rendetlen teste nő;
kavargó, arctalan látomás.
Meséket óv egy
sárkánykölök, széltáncot
jár a képzelet. Kék nyomot
hagy, aki tovaszökött,
s itt maradtak a kézjelek;
képlékeny foltok a felszín
alatt, sárga bojtokat
ringat az ár, mélyebbre
bújnak a szürke halak,
a tükörvilágon nyílik a zár.
/Marcellus Hesperus/