Hidbid
Hét világban szőtték szárnyaim.
Testem kéj, nemtelen anyag.
Szép vagyok. Önző vágyalak,
vérben fürösztöm lábaim,
melyet értem ontanak addig,
míg hús a húsért eleped,
míg dús keblekért kéz remeg,
míg hím a nőért magaslik.
Hétszer űztek el a világból.
A sehollét belémragadt.
Emberangyal - ennyi maradt,
tollat fosztok. Önhibámból.
Marcellus Hesperus