DÉMONSÁG
Van, hogy eltörik a szív
s ha mégsem,
akkor foltokra bomlik.
Van, amikor bárki,
bárhová hív,
a szavak szétperegnek,
az öröm szertefoszlik.
A lassuló időben
még megmosdatom arcod,
és teret szakítok
vonzó hiányodból,
mint falakon rézkarcok,
oly merev a szemem.
Az ujjaid érckarmok.
Van, hogy maszatos a szív,
akár kusza festővászon,
van, hogy minden szín
leginkább színtelen.
Néha bennem az Istent is te
tartod, s megtisztul véremtől
a zaklatott jelen.
/Marcellus Hesperus/