Fáj-Dalom (25)

Ha fáj, azt ott is érzem,
hol a térköz túl nyugodt.
Lehetsz közel, távol,
látásom mély. Adott.

Hisz akit az ember
időtlen szeret,
azt mindig megérinti,
s óvja, míg lehet.

És meddig lehet óvni,
kiért az ember élni kész,
és meddig fáj a szó,
mely néha vézna, fél, egész,

és mennyit ér a ránc,
az értő szem körül?
Mennyit ér kezed,
mely vállamon megül?

Ha fáj, azt ott is érzem,
hol a derű születik.
Ha engeded, elkérem.
Ha kéred, megszünik,

mert létezik még ember,
aki végtelen szeret,
és soha nem kér számon,
inkább óv és él. Veled.

Marcellus Hesperus