Márványlány

Márványlány áll rendületlen,
arca szelíd és időtlen.
Kezében virágát tartva
örökkévalóság szobra.

Az idő őt körbefonja,
kérdi tőle: - Velem jössz ma?-
Ma sem megyek - felel lágyan
s ott áll tovább, egymagában.

Márványlány áll rendületlen,
körülötte szellő lebben.
Sziromhaját hátrafújja,
halhatatlan, ő is tudja.

Halandónak alkotása,
művészet márványbálványa.
Nemzedékek elvonulnak,
hajtincsei nem fakulnak.

Márványlány áll rendületlen,
körülötte szél sem rezzen.
Hazája néma üresség,
őrizve szépsége hírét.

A virága sziporkázó,
gyönyörű, mégis mulandó.
De a márványlány kezében
ragyog örök szépségében.

Márványlány áll rendületlen,
messzi és érinthetetlen.
Ruhája a napnak fénye,
díszíti az éj sötétje.

Polyák Panna
2016. május

Elképzelt tavasz

A hajadban húsz virág van,
parányi, élő csillagok.
Nosztalgiák, helyes arányban;
kisdedek és asszonyok

emlékeiből fonsz vigaszt,
kezed bölcsője oltalom.
Szemhéjad mögött megriadt
álmokra hág a fájdalom.

Szerelem voltál egykoron,
megfoghatatlan, ősi kéj.
Márványból festett arcodon,
sápadó fény a szenvedély.

Marcellus Hesperus