Vándorod vagyok
Összegyűrt kezekkel
imára kulcsolom magam.
Képzavar a valóság.
Álruhás önzések,
elvárt pardonok halmaza.
Folyondárként
kúszik rajtam.
Saját kertészem
nem lehetek,
fáimat formára
nyesni erőtlen kezem.
Privát dzsungelemben
keresem ösvényeid.
Esőszagú a föld.
Sírsz.
Magamhoz csalogatom
rejtett könnyeid.
Fájnak, de szemeden
lassan átkúszik a fény.
Beléd tévedtem.
Marcellus Hesperus